Időszaki kiállítások 2012-ben.

Szőnyi István magániskolájának növendéke volt 1928-29 között, majd a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál és Varga Nándor Lajosnál tanult, mely intézménynek 1969-1980 között tanára is volt. Az 1942-es első bemutatkozástól kezdve számos egyéni és csoportos tárlaton szerepelt, többek között Budapesten, Debrecenben, Nagykanizsán, Egerben, Tokajban, Zebegényben; külföldön Párizsban (1957,1959), Antwerpenben (1958) Moszkvában és Helsinkiben (1965). Festményeket, rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket egyaránt alkotott. Több intézményt díszítenek nagyméretű freskói és mozaikjai.
Kitüntető elismerései közül jelentősebbek: Szinyei Társaság díja (1932), Római Collegium Hungaricum ösztöndíja (1935-36), Balló Ede-díj, Nemes Marcell-díj (1937), Káldi Jenő-díj (1941), Szinyei Társaság tájkép-díja (1944), Szinyei Társaság nagydíja (1945), Székely Bertalan-díj (1947), Munkácsy-díj (1953), Munka Érdemrend Arany fokozata (1972).
Szőnyi István emlékházában a Tisztelet a Mesternek sorozat Iván Szilárd kiállításával indult 1984-ben. A születésének századik évfordulójára emlékező tárlaton, 2012-ben egy különleges kollekciót láthat a közönség, melyet a Szőnyi múzeum gyűjteményéből válogattunk. A hálás tanítvány az évtizedek során több mint félszáz alkotásával ajándékozta meg egykori Mesterét, későbbi atyai jó barátját, melyek eddig a múzeum raktárában pihentek. A századik évforduló jó alkalom arra, hogy ezeket a grafikákat, festményeket megmutathassuk a közönségnek.

Szabados Jenő a fiatal Szőnyi István magániskolájában készült fel a Képzőművészeti Főiskola felvételijére. A mester ajánlásával Réti István osztályában kezdte el tanulmányait 1931-ben. Egy ígéretes pálya indult el akkor. Még a főiskola alatt megjárta Nagybányát, dolgozott Szentendrén, két nyarat töltött a miskolci művésztelepen, és 1935-től tanársegédje lett Réti Istvánnak. Tanulmányúton járt Münchenben, Párizsban, majd a sikeres államvizsga után 1937-38-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként több hónapot töltött az örök városban. Már 1938-ban féléves katonai szolgálat szakította meg a szenvedélyesen dolgozó fiatal művész pályáját. Nagyon sokat festett, rajzolt, rövid élete alatt tekintélyes oeuvre-t hozott létre, mintha megérezte volna, hogy számára nagyon kevés idő adatik. 1942. augusztus 8-án esett el Sztorozsevoje falunál, 31 éves volt.

„Gyorsan, ösztönös hevületben, de mindig átgondolt kompozíciós szerkezettel dolgozott.” (Zsámbéky Monika) Keresetlen témái között az egyszerű emberek élete, a hétköznapi történések, a szeretettel megfestett tájképek, portrék szerepelnek leggyakrabban. A festő komorságra, tépelődésre hajlamos természete ellenére minden képét mély érzelmi telítettség, derűs színvilág jellemzi. Nagy vesztesége a magyar művészeti életnek, hogy ez az ígéretesen indult életmű nem teljesedhetett ki, és a megszületett művek majdhogynem feledésbe merültek. A Szőnyi múzeum időszaki termeiben megrendezett tárlat izgalmas kontextusban mutatja be Szabados Jenő életművének fontos darabjait, felidézi a 101 éve született és 70 éve meghalt művész emlékét.

Az Egy raktár rejtett kincsei címet viselő kiállítás-sorozat célja, hogy a múzeum gazdag gyűjteménye egy-egy tematikus tárlat keretében folyamatosan bemutatásra kerüljön. Így a múzeumlátogatók a lakókörnyezet és az állandó kiállítás megtekintésén túl megismerhetik a Szőnyi életmű múzeumban őrzött kincseit, melyek egyébként rejtve vannak a látogatók elől. 

A 2012. szeptember 8-án megnyílt tárlat bepillantást nyújt Szőnyi István gazdag életművébe - a korai portrék, a zebegényi tájképek és a falusi élet jeleneteit ábrázoló kompozíciók mellett láthatók az élete végén készült sugárzóan szép olaszországi gouache vázlatok is.

A kiállítás 2013. május 31-ig tekinthető meg a Szőnyi múzeum időszaki termeiben.